"New Yorkban minden a szexről szól. Azokról, akik csinálják. Azokról, akik csinálni akarják. És azokról, akiknek nem jön össze. Nem csoda, hogy a város nem alszik, hisz a forró szex reményében érdemes virrasztani. Ha sikerül valakit végre ágyba vinni, már megérte a fáradtság"
Erről az jut eszembe, hogy szerelem reggel, szerelem délben, szerelem este...és mégis csöpög a csap. Mert, hogy a csapból is szerelem=szex csöpög. Akárhová fordulsz. Akármit nézel. Akármit olvasol. Csepp...csepp...csepp. Csepegtetik. Adagolják. Ömlesztik. Vajon lehetséges úgy eltölteni egy napot, hogy az ember ne szembesüljön a szex, a szerelem, a nemiség gondolatával, kihívásával, csábításával? Persze. Lehetséges. De a médiát mindenképp kerülni kell. Meg az internetet sem árt. Mondjuk ez a blog sem segít benne:). És a szórakozóhelyeket is elfelejthetjük. Ti nem tudom, hogy vagytok vele. Én napi sok-sok órát gondolok a szexre. A többiben meg jó esetben csinálom...:).
Miranda szerint, ha kihagyásról van szó, az első hónap érdekes, a második hónap bénító, a harmadik hónapban már a kezdődő elmebaj tünetei mutatkoznak. De szerintem ez inkább hozzáállás kérdése. Ha nincs állandó partnerem, hol akad alkalmi szex. Hol pedig nem. Akkor erre hangolódom rá. Csökkentett üzemmód. Visszafogott libidó. És valahogy "áttér" a testem. Feldolgozható a hiány. De mint ahogy evés közben jön meg az étvágy, szex közben jön meg a vágy. Mert abban a pillanatban, hogy már nem csak alkalmi szex lehetőség csurran-cseppen, hanem egy partner jelenléte tartósabban fennÁLL:), a vágy is tombolni kezd bennem. Akkor van az, hogy a nap 24 órája a szex körül forog. Ha alszom erről álmodok. Ha fenn vagyok erről ábrándozom. Ha szerencsés vagyok csinálom. Persze ehhez kell egy olyan partner, aki a vágyat beindítja. Aki megmozdít benned valamit úgy (és nem csak a farkát:), hogy a vágyad minden pillanatban lobbanjon. Ha vele vagy...csináljátok. Ha nem vele...ábrándozol, hogy majd csináljátok. Tudom. Ez többnyire kapcsolatok elejére érvényes. Aztán csökken a lelkesedés, a vágy, a gyakoriság. Mikor jön el az a pont, hogy csak együttalvás lesz? Szex nélkül. Ez a vágy hiányát jelenti? Vagy, hogy már megszokottá vált a másik jelenléte? Elmúlt az újdonság varázsa? Engem például az első együttalvásos, szexmentes alkalmak zavarnak. Kudarcnak érzem. Megijedek, hogy nem vagyok kívánatos. De persze nem vagyunk nyulak. Nem üzekedhetünk folyton folyvást. Természetes, hogy egy kapcsolatban egyszer csak eljön az összebújunkdenemszexelünkkiskiflinagykifli este is...
De vajon mennyi a normális? Milyen aktivitást nevezünk még normálisnak, és milyen aktivitás mellett állítható valakiről, hogy szexmániás? Samantha szerint, a normális félúton van a lehetőségeid és az elvárásaid között. Kiváncsi lennék, hogy párkapcsolatban élők hetente átlagosan hányszor szexelnek. És hányszor szeretnének szexelni.
TE HÁNYSZOR???
Egy kis RÉSZLETEZÉS:
Carrie és Big együtt alszanak, Carrie hangosan pukizik. Ami miatt nagyon szégyelli magát. Amikor az ebbéli aggodalmát, vagyis, hogy Mr. Big ezek után hogyan is fog ránézni, megosztja Samanthával ezt a választ kapja: "Nők vagyunk. A férfiak nem az embert látják a nőben. Nem illik szellentenünk, tampont cserélnünk és illetlen helyen szőrt növesztenünk."
Ebben a részben Samantha másik magvas gondolata, hogy A pasik bonyolultak. Olyanok, mint a növények.
