nem hiszek.

abend.blog.hu/2008/12/24/mig_a_papir_el_nem_valaszt

akkor már ketten volnánk:))

Férfi vagyok.
Tudom hogy részemről nem igazán fair egyetérteni ezzel a cikkel, de így igaz minden betűje ahogy írtad.
Végre egy hölgy (gondolom a cikk írója az) aki reálisan látja ezt a kérdést és ki is meri mondani - gondolom pár szomorú élményen kellett átesnie.
Annyit fűznék hozzá hogy a mi (férfiak) nem azért lépünk félre mert élvezettel taposunk bele párunk önbecsülésébe, nem azért mert születésünktől fogva gonoszak vagyunk, hanem mert (a szerző szavait csak ismételve) belénk van kódolva. Tudom hogy ez egy hímsoviniszta mentegetőzés, és ezzel egy hölgyolvasó szemét se fogom könnyekre fakasztani, de tudják meg hogy így van. Akkor is megesik ha az ember szerelmes. Persze nem beszélek az összes férfi nevében, de a nagy többségnél ez van.
Persze én is csak a félrelépésről beszélek nem pedig az állandó szerető tartásról, vagy egy titkos szerelmi kapcsolat fenntartásáról, a rendszeres kurvázásról, mert ezek szerintem is összeférhetetlenek egy párkapcsolattal.
Én a hűséget úgy értelmezem hogy a partneremnek mindent megadok amit szeretne és igényel. Törődést, szexet (minimum annyit amenyit igényel :-) ), gondoskodást, kellő idő eltöltését, és szerelmet is (mert hálistennek az is van), főleg azért mert ezeket én is igénylem. És eszem ágában sincs ebből egy percet, egy fikarsztnyit se lefaragni, nem hogy otthagyni őt. Ha mégis feltámadna bennem az ősi genetika azt lerendezem 0 perc alatt nyom nélkül. Mert sajna megígérni nem tudom hogy nem fogok elcsábulni.
Samantha orális szexről kifejtett gondolatát meg annyival egészíteném ki, hogy az orális szex télleg isten adománya (főleg a férfiaknak) és ha a hölgyek/nők kellő mennyiségben részesítik orális előnyökben férfipartnerüket, akkor azzal szorítják a legalacsonyabbra a félrelépés valószínűségét.
Köszönöm hoyg meghallgattatok egy orálmániás hímsovinisztát (vállveredetést gondolom nem kapok, de hát nem is várok el ilyesmit)

férfi vagyok, és igen.

A poszt írója egy okos női egyed. Végre leírta egy nő is, hogy mi az egyik legfontosabb dolog, amire egy kapcsolatban oda illik figyelni. És ez bizony a szexisség.
Egy csomó párt látok, és hát elég gáz a felhozatal. Vagy a csávó néz úgy ki, mint egy darab szar, aki nemhogy biztonságot nyújthatna, de még én szégyellem magam a helyében, azért, hogy a csajszi engem stíröl (és általában ezeknek van a legszexisebb barinője, pff). Vagy a csajszi olyan, hogy életében nem lenne képes egyben lefutni fél kilómétert..

Hát igen egész nap az irodában baszakodni, vagy eladni, vagy egyebet (kábé semmit sem csinálni) az nagyon fárasztó, így nem csoda, hogy az embereknek nincs kedvük és idejük sportolni. Max inni, az bezzeg megy munka után.

Aki lusta, és inaktív, az ne lepődjön meg, ha már nem érdekes. Persze nem ez az egyedüli ok, de szerintem elég nagy hányadát teszi ki, hogy egy kapcsolat elértéktelenedik.

igen, vagy nem, nemigen

No, hát én férfi vagyok, és monogám.
Hozzáteszem, nem azért mert nem lenne más lehetőségem.
Ilyen a természetem.

Egyszer csaltam csak meg valakit, és tényleg olyat soha többé nem kívánok magamnak.
Részletezzem?
Első körben az amúgy prímán és pöccre induló bré alig állt fel.
Miután összehoztam és nekiláttam a csajnak úgy éreztem, mintha a nagy semmi fölött vonaglanék, majd a végén egy élvezés nélküli magömlés.
Az volt az érdekes még, hogy annyira semmi volt az élmény, hogy még lelkismeretfurdalásom sem tudott lenni egy csepp sem.

Szóval nem csak a csajok között vannak prumiszkuózus picsák, a pasik között is vannak monogám és romantikus szerelmes balekok, mint én.
Nekem személy szerint csak egy punci kell, de az nagyon.

Alapvetően igazad van.
Bele ásva a dologba, elmélyülve benne, levonva a tapasztalatokat,tulajdonképpen igazad van.
Férfi létemre is, egyet kell értenem az általad leírtakkal.
Egyes részleteken vitatkozhatnék, de minek?
A konklúzió akkor is megáll.

Nekem ebből az jön le, hogy a posztoló a monogámiát tartja normálisnak és kívánatosnak, tehát a posztoló monogámista. Vagy tévedek? Egyébként az emberiségben sok párkapcsolati forma létezik. Egy teljességre törekvő antropológiai felmérés szerint a különböző nem monogám formák több esetben fordulnak elő (több nem monogám kultúra létezik ma a Földön), de a monogámia jellemző számszerűleg a legtöbb emberre (hiszen az egész nyugati világ, plusz Kína és India is alapvetően monogám társadalmak). Hogy egy kultúrában monogámia, csoportházasság, poligínia vagy a ritka poliandria terjed el, annak valószínűleg gazdasági okai vannak, az életmóddal függ össze. Itt, az európai kultúrában nem azért lehetett ilyen hosszú ideig stabil a monogámia és a megcsalás (minden más kapcsolat titokban létesül és bűnnek számít) ilyen hosszú ideig stabil, mert bármilyen más kapcsolati forma fájdalommal és érzelmi válsággal jár. Egyszerűen azért, mert a monogám párokon alapuló családok felbomlásának súlyos gazdasági és egzisztenciális következményei voltak. Ma már ezek a következmények sok társadalmi csoportban megszűntek létezni (valahol meg nem). Éppen ezért elég valószínű, hogy a monogámia fel fog bomlani, meg fog szűnni egy idő után. Mondjuk pár évszázad alatt. Az ilyen folyamatoknak nagy a tehetetlenségük.
Addig is, arról, hogy a monogámiától eltérő kapcsolati rendszerek nem feltétlenül járnak fájdalommal és érzelmi válsággal, hanem érzelmileg akár sokkal többet is nyújthatnak:
secure.wikimedia.org/wikipedia/en/wiki/Polyamory

Egyre több helyen olvasom, hogy úgy lehet az ember lánya eszményi nő, hogy tudomásul veszi, elfogadja, és helyesen kezeli a tényt, hogy a férfi már pedig nemzésre teremtetett, a vadászösztön a vérében van. Értsd: az ideális nő megengedi a félrekacsintást, szemet huny a tévelygések fölött. Bár van valami, amivel próbálkozhat: legyen mindig szexi, kívánatos, és így talán nem máshol keresi párja az izgalmat, de ha mégis, az nem a mi (nők) hibánk, hanem a férfié, mert ilyen, és kész.
Most komolyan? (Amúgy oké, hogy egy ponton azt írod, hogy nem kell elfogadni.. az is elég, ha csak túllépünk rajta.)
Valóban, a férfiak természetüknél fogva hajlamosak a félrelépésre - ám hozzá kell tenni, hogy ez nem csak génekről szól, hanem mémekről is; ez a fajta "hozzájuk állás" is évezredek óta a kultúrában van. Gondolom az előbbi folyományaként, nem tudom. Tény, hogy a feleség és a szerelem/szerető sokáig két különböző dolgot takart, ennél fogva természetes lehetne, hogy a férfiak nem monogámok.
De a modern nőnek most már mindenként helyt kell állni, legyen munkatárs, szerető, feleség, anya. A férfinek viszont ez sem elég... Biztos? Ha már akkora hangsúlyt kap, hogy a férfiak milyen egyszerűek, nem lehet, hogy a saját komplexusainkba bukunk bele? Nagy a nyomás, mindig mindenben a topon kell lenni, és még a társunk előtt is játszani kell, hogy mindig szexre készek vagyunk, mert ő csak egy szexgép, akinek éppenséggel ezen módon felelhetünk meg. (Más területeken pedig más módon felelhetünk meg.) Vagy azt mondjuk, csalj meg nyugodtan, de aztán gyere haza.
Sokáig imádtam a Szex és New Yorkot. Fiatalon. Aztán egyre tapasztaltabb lettem, és elkezdtem úgy látni, hogy számomra túl sekélyes. Elfogadom a tényt, hogy férfi és nő természeténél fogva különbözik. Valószínűleg a férfiak tényleg nem komplikálják túl a dolgokat. De nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy a kulcs hozzájuk az, ha ébren tartjuk a szexuális vágyukat. Nem hiszek abban, hogy minden a szexről szól... Talán túl idealista vagyok. Sőt, valószínű, de engem sokkal boldogabbá tesz a hit, hogy egy párkapcsolat egyenlő a társkapcsolattal, amiben az ember önmaga lehet, mert a szeretet összeköti a másikkal. Fontos a szex is, nem azt mondom, hogy nem. Csak azt mondom, hogy a szex egy rész, nem az egész. Nincs univerzális kulcs, mindannyian mások vagyunk. De a lényeg, hogy nem akarnám, hogy a hűség mint érték kivesszen, de a fent leírt attitűd igen csak ebbe az irányba tereli azt, ahogy egy kapcsolatról gondolkodunk. Én inkább megöregszem egyedül, mint hogy egy olyan férfival legyek, aki képes megalázni oly' módon, hogy megcsal. Mert van egy nagy változás a régi időkhöz képest: felelősen kutathatjuk, akivel valóban passzolunk egymáshoz...

Na megint egy buta és provokatív poszt. Persze ez gondolom szándékos, mert ez vonzza a kommentelőket, de ha tényleg 100%-ban így gondolkodsz, akkor csak egy saját kudarcait magyarázó és másra vetítő vesztes vagy. Azzal együtt, hogy lehetnél rosszabb is :). Pl. az, hogy elfogadod, hogy a férfiak olyanok, amilyenek, az kifejezetten pozitív azokhoz a nőkhöz (és férfiakhoz) viszonyítva, akik hibáztatják a másikat a másságáért.

De ez a szintű sarkítás és egyszerűsítés az simán kudarckerülés. Nincs olyan, hogy "a férfiak" (sem olyan, hogy "a nők"). A férfiaknak van sok jellemző vonásuk, ami a legtöbbünkben elég hangsúlyos. Ez ugye messze nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk bennük. Vannak monogám pasik, és vannak nagyon-nagyon hűtlenek, na meg a kettő közt egy csomó átmenet. Én ismerek egy csomó teljesen monogámot, vagy olyat, aki életében 1-2x lépett félre. És szerintem a többség ilyen. Ha téged gyakran csaltak meg, akkor benned van a hiba. Vagy így választasz (és hm... sokan mozdultok ám a promiszkuis pasikra, vagy azokra, akik így adják el magukat - ez is ösztön...) vagy így viselkedsz. Saját tapasztalatokból következtetést levonni úgy általában az emberekre elég vicces szokás, bár elég sokan hódolnak ennek. A könyvet meg, amire hivatkozol, inkább ne nevezzük tudománynak, mert semmi köze hozzá.

Na meg azt se felejtsük el, hogy a hűtlenség a nőkben is ugyanúgy kódolva van, mint a pasikban. Mindkét nem számára egyforma evoluciós előnyökkel szolgál, épp csak a nemek párválasztási szempontjai eltérőek, mivel egy-egy aktusnak más a "költsége". Ebből egyébként az is következik, hogy bár átlagban ugyanannyi partnere van a férfiaknak meg a nőknek, más az eloszlás: a férfiak közt több lesz, akinek több partnere van, mint az átlagnak (vagy az átlag nőnek), ezért több olyan lesz, akinek kevesebb van. Vagyis, ha ez igaz a párkapcsolatban előkre is, akkor kevesebb a hűtlen férfi, mint a hűtlen nő. Hmmm... :) Avagy kivel hűtlenkednek a férfiak? :) (Megsúgom, a legegyszerűbb foglalt nőt kinézni ilyen célra, ha nem akar lelépni az ember. Az a legkevésbé problémás. De szingliként szeretőnek is.)

A nők sem bonyolult lénykék. :) Csak mashogy egyszeruek. Annak a ferfinek, aki rajon, hogy hogyan, a kezebol esznek. Es vele a nők is felrekurnak... :)

Hát ez aztán nem semmi....
Komolyan, néha aggódom, hogy te valami alakváltó lehetsz, vagy téged is megcsapott az a valami amivel belelátsz (ha nem is a vesémben) de a fejembe tuti. Mel Gibson vagy álruhában???? :)
Ez nagyon betalált, ezen a témán én is szoktam sokat gondolkodni. És én ugyan szerencsés vagyok, mert megcsalást még nm kellett átélnem (vagy nem tudok róla és azért nem is fáj), viszont komolyan nem tudom hogyan lehet ezt feldolgozni. Talán pont emiatt is ez félelemként jelentkezik bennem. Mondjuk szerencsére kordában tartható és nem leszek egy zöldszemű féltékeny sárkánykígyó.

Amúgy egyetértek- nekünk nőknek életünk legnagyobb kihívása, hogy folyamatosan szexik legyünk és áradjon belőlünk valamilyen szexi kisugárzás még a legrosszabb napjainkon és legrosszabb ruháinkban is.
Néha nem is szoktam nőnek tartani azokat a női nemtársainkat, akik kritikán aluli megjelenéssel flangálnak az utcán. És ami a legviccesebb hogy néha ezek mellett a női nemű lények mellet aztán olyan de olyan pasik vannak... Persze azok a nők is biztosan tudnak valami. Lehet, hogy nem fáj a térdük!Bár szentül szeretném hinni, hogy ez sem minden és ezzel sem lehet örökké "megtartani" egy pasit. Legalábbis nekem ilyen hím nem kéne...

Amúgy talán nem a monogámiában hiszek, hanem férfi és nő közötti őszinte szeretetben, tiszteletben. Bár lehet egyszerűbb lenne a monogámiában hinni, végülis az állatvilágban is van kb. 3 faj ahol létezik...

@beenezzo: azt gondolom, ha mindenki tisztában lenne ezekkel a dolgokkal. az elvárásait is ezeknek megfelelően alakítaná. a monogámia elutasítása pedig mindkét fél privilégiuma lehetne, akkor lehet, hogy megkockáztatnám...isten hozott egy szép új világban. de a kérdés csak az, hogy vajon hová vezetne ez a szép új világ???

@grufftipunk: tetszett amit írtál. és egyet is értek. kiakadok azokra az emberekre, akik elhagyják magukat. akár fizikai. akár érzelmi értelemben. és jól írtad. pont ez a lényeg. hogy elértéktelenedik a kapcsolat. nincs motiváció arra, hogy tegyünk valamit egymásért. magunkért. a kapcsolat megóvásáért. és soksk szerint a legegyszerűbb mód a menekülésre??? félredugni. az érték ugyan ettől sem jön vissza a kapcsolatba. sokkal jobb sem lesz a helyzet. de egy adott pillanatban lehet, hogy kiútnak tűnik. kérdés, hogy megéri e?

@Kormoran: ezt írtad: " pasik között is vannak monogám és romantikus szerelmes balekok, mint én.
Nekem személy szerint csak egy punci kell, de az nagyon." majdnem félreértettelek. és kezdtem háborogni, meg kérdezgetni, hogy hol is a romantika, ha neked csak egy punci kell??? de aztán újraolvastam. és járottem. neked csak EGY punci kell. és a hangsúly az egyen van. egyszerre egy:). és így már értem. és megnyugodtam. nem veszett ki a romantika:)))

@vizipook: régen monogámia párti voltam. vagyis nem is tudtam elképzelni, hogy létezhet más párkapcsolati forma. most nem tudom mi vagyok. mert monogámiára alkalmas párkapcsolatom sincs:). DE romantikus énem próbál bízni benne, hogy létezhet ilyen. racionális, gondolkodó énem azonban tudja, hogy a tündérmesék ideje lejárt. az ébredés pedig édeshármasban történik:). /ugyan most elvicceltem a dolgot, de ezt félre téve, kezdek nem hinni a monogámiában. kezdem azt hinni, hogy a mesék most már úgy végződnek, hogy boldogan éltek, amíg a férfi titkos viszonya ki nem derült. jó most megint vicceltem. de minden viccnek van alapja...:)/

@bogyóka: néha teljesen meghasonlott vagyok. egyrészről szeretném hinni, hogy léteznek még testi-lelki, örökkön-örökké szerelmek, ahol nem csak szeretők, de társak, barátok is a benne lévők. ahol a tisztelet, az egymás iránti megbecsülés alappillér. ahol vannak ugyan zökkenők. vannak ugyan hullámvölgyek de ezek harmadik fél bevonása nélkül oldódnak meg. AKAROK ebben hinni. de a jelek azt mutatják, hogy egyre kevesebb ilyen van. lassan fehérholló effektus válik belőlük. az inkább egyedül megöregedésben én is hiszek. a felelős kutatásban meg reménykedem.:)

@Jacko__: még szerencse, hogy ezt az egyszerűséget kevesen tudják. és ha tudod kérlek, nehogy eláruld a nagytitkot. még sokan visszaélnének vele:)

@Charlote: de fogajunk, hogy a ritkamintafehérholló nincs benne abban a háromban:). hinni lehet. remélni is. kell is. mert ezek nélkül az ember baszhatja (pont mint a nyúl a blöffben:)). folyamatos para lesz az élete. az meg nem éri meg:).

én hiszek a monogámiában. szerintem nem a genetika meg a szex irányítja az embereket. ha nem akarsz félrelépni, mert nem akarod megbántani az embert akit szeretsz (és akivel teljes az egyetértés a szex terén), akkor egyszerűen nem lépsz félre. Nem? persze lehet mondogatni, hogy ne haragudj drágám, tudod, a hormonok...na ne...

@flyingbride: ebben igazad van. de mégis. azt gondolom más az értékrendje egy férfinak és más egy nőnek. egy férfi könnyebben enged a kísértésnek. persze tisztelet a kivételnek:).