"Vajon a titkos szex a meghittség végső formája? Mint hogy egyfajta tiszta állapotban létezika világtól mentesen, vagy ez csak egy újabb mód hogy az érzéseinket letagadjuk és érzelmileg beskatulyázzuk az életünket?"
Ezzel kapcsolatban most elég közeli élményeim vannak. Házinyulas sztori. Kollégával. Adva volt egy borgőzös céges kirándulás, miután memóriám nyomokban információt tartalmazott arról, hogy mintha én valakivel csókolóztam volna. Ezen X aktás rejtélyt még azóta sem sikerült teljes mértékig megoldanom, de legalább azt tudtam, kivel történt a csókcsata, ha már a hogyan kezdődöt, hogy is volt kérdések megválaszolása terén erősek maradtak a kihívások. Ezt követően volt némi izzás. Némi flört. A csókcsatát ágytornára váltottuk. Minden izgalmasnak ígérkezett. A legnagyobb izgalma persze maga a titkosság volt. Ülni a megbeszélésen és közben arra gondolni, hogyan csókolta végig a testemet. Megvitatni egy projektet, közben arra gondolni, hogyan élvezte amikor kényeztettem. Kevés izgalmasabb szituációt tudnék elképzelni, mint a cinkos összenézések, a lopva elejtett csókok, vagy a titkos érintések. Ez mind adott lehetett volna. De valahogy elmaradtak. Vagyis igazából csak az én fejemben zsongtak szűntelen. Bár már ezért megérte ez a kis affér. Alig várni, hogy végre munkába mehessek. Csinosan. Szexisen öltözni, hogy mostazonnalleakaromteperni gondolatokat ébresszek. Én sokkal, de sokkal többet akartam kihozni ebből az egészből. Szex terén. Nem érzelmileg. Bár ez utóbbit sem szabad tagadnom. Egy kicsit reménykedtem. De sajnos. Mert írhatom azt, hogy sajnos, ő valószínleg nem így érezte ezt az egészet. Nem tudom hol siklott el. Lehet, hogy sehol, csak épp nem alkalmas arra, hogy egy ilyen titkos szex kapcsolatból kihozza a maximumot. Lehet, hogy beszélni kellett volna vele erről is. Lehet, hogy...A franc se tudja. A lényeg viszont. Örülök annak ami történt. Mert még így is. Forráspont alatt jóval. Izgalmas volt. Nagyon. De nagyon. Igazából receptre írnám fel azoknak, akik egy kis izgalomra vágynak Persze kizárólag és csakis egyedülállóknak. Az én házasságomnak is egy munkahelyi kufirc vetett véget. És nem én voltam aki félrekufircolt. Tehát a házinyulas történetet csak abban az esetben támogatom. És követelem, hogy receptre írják fel. Ha a két emberen kívül mások nem lesznek benne érintettek.
Viszont azt hiszem egy ilyen titkos kapcsolatnak is megvan a veszélye. Mert hol húzódik a határ a csakdugunk és a már járunk státusz között? Vigyázni kell, mert főleg mi nők, egy ilyen kétes helyzetben úgy, de úgy pofára is eshetünk, mint az a bizonyos ólajtó...Mert kettős a buktató. Vagy folyamatosan nyaggatjuk a pasit érzelmekről. Jövőképről. Tehogygondolod koncepciókról. S akkor nemes egyszerűséggel legalább örületbe, rosszabb esetben jó messzire kergetjük. Vagy kussolunk. Jó pofát vágunk a bizonytalanhoz. Próbálunk minden percet kiélvezni, de közben gyötrődünk, hogy miapicsavan? Van köztes megoldás. Hogy kicsit kérdezünk. Kicsit kussolunk. Nagyon élvezünk. És nagyon leszarjuk, hogy mi lesz holnap. De kérdezem én...Ez mennyire lehetséges? Nem a felszínen. Nem abban a világban amit el akarunk hitetni magunkkal. Hanem abban, ami ott mélyen leledzik legbelül. S amelyhez hozzájutni. Vagy amelybe bejutni nem igen könnyű. Ott mit gondolunk egy ilyen viszonyról???
SZEXELTÉL MÁR MUNKAHELYEN?